Toboz - önálló verseim

Engesztelés

Tudom Rózsám, én tudom Régen írtam neked De valamért -, nem tudom- Régen jött az ihlet. Az ihlet? Vagy akarat? Tudod, néha innen A burkolt plafon alatt, Homályos itt minden. Kis szobámban ülök én, Szoba-fenyőm alatt. S reménytlenül vakarom Le a csillagokat. Ha le tudnék esetleg Egyet-kettőt csenni, Elküldeném én neked Borítékomban ni! Te mit csinálsz Fenyőfám Az Olympos alatt? Hogyan töltöd némán A te napjaidat? Apollontól tudom, hogy Készen lett a dalod, Mit Sztrüimonnal írtál, Mert lehetetlen vagyok. Tudod, azóta sokszor Megbánom a napot, Melyen szép Tündérrózsám, Euterpé elhagyott. Hát bocsáss meg így nekem, Látva levelemet, És csillagtöredékem. Bocsáss meg énnekem.

Jónások

Utazom, egyedül. Vigaszt adni megyek, Megtérésre hívni A Ninivieket. Nagyapám velem jár, Ősz szakálla, puha, Hajóról a cetbe látom ahogy zuhan. Társai dobják be, Nem jól imádkozott, Fehér bárány után Nem jól kívánkozott. Állok szüntelenül, Nem segítek lökni. Ugye marha ki őt Menne megsegítni?? Ezen gondolkodom, De elmerül a hal. Ő megy el Ninivbe, Ha látszra meg is halt. Tarziszban ülök én, Saját naplóm írom. Salamon, a szolgám, Levélt énnekem hoz. Olvasgatom azt én. Papám írta kézzel; Szónokolt sok napig, S papi tisztességgel. Megtért már szép Niniv, Az egy Úr már az úr, Csak én seggem fölött Nincs már az a paszuj. Széttépem levelét, Fejem fölé tartom. Engem a tűző Nap Ne süssön oly nagyon!

Buszút

Jód az idő, lilán illan. Kettőt pislogsz, s elmaradsz, Kettőt pislogsz, s elmaradsz. Villám a táj, gyorsan illog. Kettőt pislogsz, s elmaradsz A frissről, jóról lemaradsz. Ott egy felleg, itt egy holló Hosszú listám, mit hallhatsz. Hosszú listán mit hallasz? Vége sincsen semminek, Örökké tart ez út, Áll az idő, el nem száll, Míg lassan-lassan nulla aggyal A tömött busz ballag. A tömött busz ballag. Útitársam is csak kettő: Tollammal írom, s elbírom, De Istennel állok ez úton, Ki az idő orrán áll, Mi bíz szállhatna már. Mi bíz szállhatna már.